„Az emberek rettegnek attól ami bennük van, pedig csak ott találják meg azt amire szükségük van.”
A fenti mondat egyik kedvenc filmemben, A békés harcos útjában hangzik el, Szókratész és Rom (Dan) között. Szókratész próbálja felhívni Dan figyelmét arra, hogy az ihletet az Élethez önmagából vegye, felejtse el mindazt amit a külvilág mondd neki. Az igazi válaszokat csak önmagában tudja megtalálni az ember.
Fordítsuk le mindezt a figyelem, az élettan és a pszichológia nyelvén keresztül. Elsőként az élettant hívom segítségül. Tudjuk, hogy agyi működésünk egy sajátossága, hogy információfeldolgozásunk egy viszonylag széles frekvencia tartományban tud működni. Azt is megfigyelték, hogy információ feldolgozás minősége, témája jól elkülöníthető tartományokat mutat, melyeket el is neveztek a görög ábécé betűivel:
- Béta – 13-40 Hz – Éber tudatosság – Az irányított figyelem, a cs
elekvés tartozik ide - Alfa – 8-13 Hz – Relaxáció, hormontermelődés, paraszimpatikus idegrendszer működése, döntéshozás
- Théta – 5 – 7 Hz – Álom, tudatalatti elme megnyílása, érzelmek feldolgozása, szimbólumok világa (verbalitás, konstruált világ itt már nincs)
- Delta 0,5 – 4 Hz – Álom nélküli mély alvás, már szimbólumok sincsenek
A filmben Dan, mint ahogyan legtöbben a nyugati világban a Béta-domináns állapotban éli életét, így Szókratész hasonlatai, melyek szimbolikus és így az Életre vonatkozó mélyebb jelentésekkel bírnak nem igazán érthetőek számára. Mégis, érzi igazságtartalmukat, s így végül a bölcs öreg tanítványának szegődik. A filmeben Dan önmegismerő útját körül lengi egyfajta misztikusság. Ez a misztikusság jellemző a spirituális utakra. Ez a misztikus fátyol a modern kor felfedezései által demisztifikálható az út az elme számára is érthetővé tehető, ami a mai korban elengedhetetlen és egyébként nagyon hasznos is.
Visszakanyarodva a cikkem elején idézett mondatra: Szókratész a Théta állapotra utal. Ebben az állapotban – azaz amikor agyunk működésére az jellemző, hogy a théta agyhullámok dominálnak – észlelhető elménk, lényünk mélyen fekvő bölcsessége.
Az átlag ember a théta állapotot álmában tapasztalja, s így érdemi információt hozni a tudatos életbe nehéz.
Több módszer létezik arra, hogy ezt mégis megtegyük. Általában ezt a képességet egy út, s nem egy alkalommal elvégzett meditáció hozza meg, bár léteznek olyan terápiás technikák, melyek ezzel a théta állapottal dolgoznak. Ilyen például a szimbólumterápiás munka is, melyről Leuner módszerként, vagy KIP-ként is hallhatunk. Létünk mélyebb rétegeivel vagyunk képesek dolgozni a szimbólumok által, így a beszélgetős, jellemzően béta állapotban végzett terápiáknál hatékonyabb tud lenni a nonverbális rétegekben rejtőző elakadások esetén. A théta állapotról azt tudjuk, hogy itt a szokásos tudatos gondolati köreink nem működnek. Ennek köszönhető az, hogy olyan információk is elérhetővé válnak, melyek a normális, tudatos gondolkodás által nem. Az agyhullámok vizsgálata egy olyan élettani megközelítés, amiből azt láthatjuk meg, hogy fizikailag mi történik az agyunkban amikor rátalálunk arra a forrásra amire szükségünk volna Szókratész szerint.
Egy másik lehetséges megközelítésmód a pszichológia tudományából jön. Freud óta tudjuk, hogy van tudatos és tudattalan részünk, s hogy a tudatos rész, mindössze a jéghegy csúcsa. Mindez a hasonlat azért is fontos, mert megmutatja, hogy milyen mennyiségű információ lehet a tudatos és tudattalant elválasztó határvonal alatt. A pszichológia azt mondja, hogy van egy személyiségünk, egy egónk, amely folyamatosan fejlődik. Ez a személyiség az, ami kormányozza életünket, ezért rendkívül fontos a személyiség integritása. Annak érdekében, hogy a személyiség integritása hosszú távon fenn tudjon maradni, a személyiség énvédő mechanizmusokat alkalmaz. Ez az információ szűrésének különféle módszereit jelenti.
Az olyan információkat, amely sértené a személyiség integritását – mely részben az énképünkben tükröződik – elhárítja magától.
Különféle módszerek vannak – mint például elnyomás, elfojtás, hárítás, hasítás, ellentétbe fordítás, humor – melyek lehetőséget biztosítanak személyiségünk számára egy adott struktúra fenntartására. A sokféle elhárítás közül a személyiség azt használja amit meg tud valósítani, s önmagában az elhárítás típusa is elmond már valamit a személyiség állapotáról. A személyiség struktúrájának védelme érdekében azonban árat is kell fizetni. A nagyon erős torzítással járó elhárítások során a valóság csak töredékét érzékeljük. Ilyen elhárítás például a hasítás, melynek során az egyén a valóságot két pontra redukálja, jóra és rosszra. Így a közte levő tér, melyben rengeteg információ és lehetőség van még összecsúszik, s elérhetetlenné válik.
Az én védelmének az ára tehát egy valamilyen mértékben beszűkült mozgástér. Ilyen esetekben mindaz amiről Szókratész beszél, a tudatunk azon része, ahol a benső bölcsességünket hordozzuk, elérhetetlen. Ez fizikai szinten például abban nyilvánul meg, hogy az egyén elalszik amikor a théta domináns létállapot felé halad. Ilyen módon a személyiség nem szembesül a thétában domináns állapotban megnyilvánuló információkkal, így integritása nem tud sérülni.
Amikor Szókratész meséje után indulunk érdemes mindkét, vagy ennél akár még több szempontot is figyelembe venni! Az általam fent vizsgált két szempont, az agyhullámok, és a személyiség szerkezete. Egy lehetséges forgatókönyv arra amikor mindkettőt figyelembe vesszük: Meditációval, Jógával igyekszünk a théta domináns állapot felé közelíteni, és ezzel párhuzamosan dolgozunk személyiségünk szerkezetén, növelve befogadó, megtartó képességét. Ez utóbbira jelenleg a KIP-et egy jó módszernek tapasztalom, s ajánlom is az ebbe való elmélyedést!
Legyen szép napod!
