Az újévi fogadalom a változási folyamat elindításának egy speciális esete. Erről szeretnék most megfogalmazni néhány gondolatot, mely remélem számodra is hasznos lesz. Karácsonyi elcsendesülésem alatt olvasgatni kezdtem. Buda László – Mit üzen a Lelked című írását emeltem le a polcról. A könyv első harmadánál járva érkezett meg az a felismerés melyet most írásba foglalok.
Az újévi fogadalmak nagy része valamilyen kellemetlen szokás átalakítása, vagy valamilyen új, hasznos szokás kialakítására irányul. A cél tehát általában jó, hasznos, életünket s mások életét is támogató dolog. Szerencsére olyan újévi fogadalomról még nem halottam, mely ártó szándékot fogalmaz meg, bár a világ nagy s színes hely, így el tudom képzelni, hogy léteznek ilyenek is. Mindenesetre én nem ezekkel, hanem a hasznos, előre mutató fogadalmakkal szeretnék foglalkozni most.
Tartós fogadalmak
Az egyik érdekes megfigyelés, amely benne van a köztudatban is, hogy bár a cél jó, az újévi fogadalmak nagy része nem tart túl sokáig. Én úgy emlékszem, hogy amikor először halottam erről a szokásról, csodálkoztam rajta, s nem értettem, hogy ez mire is lehet jó. Úgy vélekedtem róla – s nagyjából ez még most is tart – hogy teljesen felesleges ilyeneket tenni, hiszen miért éppen egy évforduló volna az ami segít megváltoztatni valamilyen szokást. Úgy véltem, ha valamire valóban megszületik bennem az elhatározás, akkor újévi fogadalom nélkül is meg tudom tenni, ha pedig nem, akkor az újévi fogadalom mit sem segít. Most Buda László könyvét olvasgatva értettem meg végre visszanyúló, ösztönös véleményem mélyebb rétegeit.
A felismerésemet a Belső Kritikus hangokkal kapcsolatos leírás hozta meg. Buda László szerint ezek a belső kritikus hangok rendelkeznek hasznos funkciókkal, és árnyoldalakkal. Az árnyoldalak akkor jelennek meg amikor elfordulunk önmagunktól. A változtatás igénye gyakran ezeknek a belső kritikus hangoknak köszönhető. A belső kritikus hangok – melyből egyébként sokféle létezik – az Önkritika megnyilvánulási formái. Az Önkritika segít beilleszkedni a környezetünkbe. Bizonyos mennyiségű önkritika egészségesnek mondható, s jelenlegi társadalmi berendezkedésünknek elengedhetetlen eleme. Az Önkritika során az önreflexiós képességünket önmagunk ellen irányítjuk. Az önreflexiós képességünk pedig emberi mivoltunk egyik legjelentősebb eleme. Az Önkritika gyakorlása során negatívan ítéljük meg bizonyos működéseinket, s ezáltal az önbántalmazás kifinomult formájává válik.
Mindannyian ismerjük az ítélkezést, néha másokat ítélünk meg viselkedésükért, néha pedig önmagunkat bántjuk vele. Az Önmagunkra vonatkozó ítélkezést is a belső kritikusunk irányítja. S ennek a belső kritikusnak is többféle arca van: Tökéletesség erőltető, Kontrolláló, Feladat végrehajtó, Bűntudat keltő, Szégyen ébresztő – hogy csak néhányat említsek. S a mondatok melyeket hallhatunk általa belső párbeszédünkben ilyenek: Nem szabad hibáznod!; „Ne legyél túlzottan felszabadult, fogd vissza magad!”; Ne egyél annyit!; Dolgozz keményebben!; Így soha nem fogsz ötről a hatra jutni; Hogyan tudtad ezt tenni?; Akkor kellett volna okosnak lenned!; Szégyellheted magad!
A belső védelmező
Azt nem tudom, hogy jó vagy rossz hír-e, hogy a Belső kritikus mellett létezik egy Belső védelmező is. A belső védelmező az, aki védelmünkre siet, amikor a kritika elviselhetetlenné válik. Ez elsőre jó hírnek tűnik, akkor hát mindig van akire tudunk számítani. Nézzük meg azonban mi történik a Belső kritikus erősödésével: A Belső védelmezőnk is gyarapodni, erősödni kezd. Minél erősebb a Belső kritikus, annál erősebb lesz a Belső védelmező is. Ő ilyeneket mond: „Jogom van egy kis pihenésre!; Annyit eszek amennyit akarok!; Ma már szenvedtünk eleget, jár egy kis lazítás!
Ha ránézek arra, hogy mit csinál a Belső Kritikus, és mit a Belső védelmező, azt gondolom, mindegyik teszi a dolgát, s hogy igenis hasznosak. A kettőjük küzdelme azonban sok energiát igényel. A kettőjük közti egyensúly akkor is fent áll amikor a Belső Kritikus elkezd erősödni. A Belső Kritikus erősödése motiválhat minket arra, hogy szükségét érezzük valamilyen változtatásnak szokásainkban. Ez által akár meghozhatunk egy fogadalmat is. Az így meghozott fogadalom az ami nem tart sokáig, s ennek oka éppen a Belső Kritikus és a Belső Védelmező küzdelmében keresendő. Egymásnak feszülő énrészeink nagy energiákat emésztenek fel. A belső küzdelem pedig egy lefelé ívelő spirált hoz létre. Energiánk csökkenni kezd, és feszültséget is generál. Ez pedig nem jó hír a fogadalmunkra nézve, hiszen egy új szokás kialakítása energiát igényel. Egy már kijárt nyomvonalból átirányítani járművünket egy másik nyomvonalra igényel egy kis erőkifejtést, mely természetesen arányos a nyomvályú mélységével. A belső küzdelem azonban energiát von el, s egyre kevesebb energiánk marad a változás létrehozására, s megtartását, azaz az új nyomvályú kialakítására. A megjelenő feszültség pedig sajnos még rosszabb helyzetbe is hozhat minket: erősítheti azt a szokást amit át szerettünk volna alakítani.
Például ha az édesség étrendünkből való kihagyását tűztük ki célul – melyet gyakran a feszültség oldására, egy jó érzés megszerzésére használtunk – a belső küzdelem általi feszültségből adódóan, a céllal ellentétben egy újabb strigula kerül a palettára a csoki evés mellé.
A fentiek miatt egyáltalán nem javaslom, hogy ilyen kritikus hangra hallgatván hozz meg egy újévi fogadalmat. Alternatív megoldásként a meditáció, mint a tudatosság növelésének útja merülhet fel! Számomra ez sokkal hatékonyabb megoldásnak bizonyult. Ilyenkor a tudatosságunkba előbb-utóbb belekerül mind a belső kritikus, mind a belső védelmező, mind pedig a káros szokásunk. A legjobb ha ezt a tudatosságot egy puha ölelő karként képzeljük el, amely mindezeket anyai szeretettel öleli át. Amikor tudatosságunk fénye beragyogja mindhárom területet, tudatában kerülünk belső ítélkezésünknek, akarásunknak, érzékeljük szokásaink hatását mindennapi életünkre, s egyszer csak feloldódik az ellentmondás, megszületik valamilyen megoldás, egy mélyebb elhatározás amely már nem a belső küzdelmen, hanem egy mélyebb belső egységen alapul. A tiszta, ítéletmentes figyelemben, s a szerető kedvesség karjaiban az elkülönült részek elkezdenek összehangolódni, s egy irányba mutatni. Az új szokás ilyenkor szinte önmagától jelenik meg, küzdelem, akarás nélkül. Egyszerűen csak felmerül, s magunk is csodálkozhatunk azon, hogy milyen gyors, és akadálymentes változás jött létre életünkben.
Kívánok Neked ilyen könnyű, akadálymentes és felemelő változásokat az Új Esztendőre!
