Az Elfojtás egy természetes önvédő-elhárító mechanizmus, amely az egyéni tudat, személyiség, lélek fejlődésében szükséges, s része az egészségéges személyiségfejlődésnek. Lehetővé teszik, hogy a fejlődésünk korai szakaszaiban elhárítsunk olyan információkat, energiákat melyekkel nem tudnánk mit kezdeni, s így segítik a túlélésünket. Tehát, akkor ez szükséges, s később amikor már tudnánk valamit mást is kezdeni ugyanazon energiákkal, impulzusokkal, valószínűleg még mindig hordozzunk ezen energiák elfojtásának szokását. Ezeket a szokásokat gyakran egy válság segít átalakítani, transzformálni. Vannak válságok, amikor egy-egy működésmódot meghaladunk, és mondjuk néhány elfojtásunkat, valami másra, valami jobbra cseréljük. Ezek a cserék lehetővé teszik, hogy a valóságot hűebben, nagyobb szeletében lássuk, s azt is hogy ezáltal boldogabb, teljesebb életet élhessünk. (A csere mint lelki fejlődési lehetőség megjelenik a jóga szútrákban is) Társadalmunk, az emberi épített környezetünk, kultúránk is egyénekből épül fel. Most jelenleg több mint 7 milliárdból, sőt pillanatokon belül elérjük a 8-at: http://nepesseg.population.city/world/. Az egyének működésmódjai éppen úgy megjelennek ezen emberi kultúrában, az egymáshoz való viszonyokban, szokásokban, gazdasági szabályozásokban. Egy nagy ugrással, s nem magyarázva ezen kijelentésemet, bízva abban, hogy akik ezt olvassák, értik miről beszélek: A világban most válság van. Számomra az látszik, hogy komoly gondok vannak mind kulturális, mind gazdasági téren az emberi világgal. Háború, komoly gazdasági, energia válságok, alapanyag hiányok, gondok az élelmiszerellátás területén, természeti katasztrófák, véglelg kipusztuló állatfajok stb, stb… Mindezek a gondok a válság jelei, a válság pedig általában az egyént is arra sarkallják, hogy változtasson, hogy átgondolja működésmódjait, valamilyen módon ráébredjen arra, hogy mi is okozza a gondot. Elvileg ennek kéne történnie a nagy egész, az emberiség működésének tekintetében is. Átgondolni, hogy mi a nem jó, ráébredni, s változtatni.
Én úgy látom, hogy mostanáig olyan világban éltünk, ahol az elfojtás egy nagyon természetes, általános működésmód volt, hosszú évekre, évtizedekre befagyasztott pszichés folyamatokkal, hatalmi viszonyokkal, megszokott komfort zónákkal. Mindenkinek máshol voltak, vannak azok a falai, melyek a tudatos és tudattalan régiókat elválasztják, van aki inkább nárcisztikus személyiséget épített, melynek megvannak a maga elfojtásai, mások inkább meghunyászkodók lettek, s máshová helyezték személyiségük határvonalait. Annyi viszont bizonyos, hogy egyik szerep sem őszinte. A túlélési mecahnizmusokat, elhárító mechanizmusokat, s így elfojtásokat is tartalmazó szerepek személyiséggé is csontosodtak, egyéni beazonosulásokkal, ragaszkodásokkal, komfort zónákkal. Mostani világunkban a komfort zónáink erősen próbára vannak téve, egyéni és nagy globális szinten is. S ez elvileg jó, mert változásra sarkall. Ha beleállunk, ha észrevesszük, ha felvállaljuk, ha eléggé tökösek vagyunk ahhoz, hogy csináljuk, hogy kilpéjünk eddígi gondolkodásunk komfotzónájából. Sok helyen recsegnek a gépezetek – a korábban működő, s most változást követelő működésmódok sokunknál szerencsére nem működnek.
Mindennek a következménye mindaz a válság amit látunk a világban. A régi már nem megy, de új még nincs. Véleményem szerint, a válság megoldása kedvező esetben egy olyan új működésmód kialakításával oldódik majd meg, amely egymást és a világot jobban látó, több aspektust figyelembe vevő emberiséget jelent. A válság megoldása az emberiséget alkotó egyének nagy részének belső átalakulásával kell járjon, hiszen mi alkotjuk az emberiség anyagát is, azon túl, hogy egyének is vagyunk. Így változásunkkal hozzájárulhatunk, a világ megmentéséhez, a válság pozitív megoldásához, ahhoz, hogy együtt, egy őszintébb, jobb világot építhessünk. Mindennek az átalakulásnak a színtere az önismeret, a személyiségfejlődés, önmagunk mélyebb rétegeinek feltárása, megismerés, az ezt akadályozó falak lebontása, kiürítése, az eddigi működésekre való rálátás, és ezek átalakítása. Mindez egy eléggé sokrétű, és nehéz feladat, melyhez most sok segítséget is kapunk. Remélem, hogy minél többen lesznek képesek, s akarnak tudatosan beleállni a változásba, s abba a feladatban amit ők, mi magunk az nagy egész részeként megtehetünk. Az önismereti mentorok, pszichológusok, hiteles spirituális vezetők, összességében a segítő szakemberek feladata nagyon fontos ebben a munkában. Ők azok akik már hosszú évek óta járnak ezen az úton, belső munkályukban sokmindnt tapasztaltak már, s ezért tudnak most azoknak segíteni, utat mutatni, akik úgy érzik tennének valamit magukért, a világért. Ezt az új életet, új világot, csak együtt hozhatjuk létre!
Ha tetszett, megérintett bármi az írásomból, kérlek ajánld tovább másnak is, hátha neki is hasznos lesz, vagy gondolatébresztő. Segítő beszélgetésre, egyéni folyamatra ajánlom magamat is, s integrál tanácsadó kollegáimat is, akiket itt meg lehet megtalálni: http://www.integralakademia.hu/tanacsadok/tanacsadoi-lista
