Nagyon fontos, sokakat érintő témáról szeretnék írni – a Jóga és az Önismeret kapcsolatáról. Arról lesz szó, hogy miként kapcsolódnak ezek az utak, hogy hol vannak a közös keresztmetszetek, s hol vannak a különbözőségek, hogy ezek a különbözőségek milyen természetűek, s hogy hogyan lehet ezeket integrálni, azaz úgy gyakorolni Jógát és Önismeretet, hogy azok egy teljesebb belső működést, egy tudatosabb, szeretettelibb létezést tegyenek lehetővé.
Önismereti utamat 16 éve kezdtem el, egyéni pszichoterápiával. Aztán belekóstoltam az önismereti piacon fellelhető módszerek nagy részébe, csoportos és egyéni utakon is. Jógával 6 éve kezdtem komolyabban foglalkozni, jelenleg a Magyar Jóga Akadémia jógaterápiás képzését végzem, s napi rendszerességgel gyakorlok. Minderről csak azért írok egy pár szót, hogy lásd mi adja az alapot arra, hogy egy ilyen nagy és komplex témáról szóljak. Mindkét utat járom, s nem egy hétvégi kurzus elvégzése után vállalkozok erre. Szeretném az évek során összegyűlt megértéseimet, tapasztalásaimat mások számára is segítségként átadni. Ezért kérlek amennyiben a cikkem elolvasása után kérdésed merülne fel, keress bátran.
Az úton bármelyik irányból el lehet indulni. Lehetséges, hogy téged éppen a jóga szólít meg jobban, s kezdesz benne gyakorolni, fejlődni, s az önismeret kérdései csak később jelennek meg az úton. S az is lehetséges, hogy önismerettel kezded – mint ahogyan én – s aztán nyílik ki utad a jóga vagy éppen más spirituális utak irányába. Cikkem címében kifejezetten a Jógát említem, de egyrészt ki fogok tekinteni a Buddhizmus irányába is, másrészt pedig az itt leírt tapasztalások alkalmazhatók más spirituális gyakorlásra is. A nagy spirituális rendszerek más-más szavakkal, de ugyanazon stációkról, tapasztalásokról szólnak. Ezt alkalmam volt megérteni, s meglátni a Integrál Akadémián tett tanulmányaim során.
A hosszú bevezető után az Önismerettel kezdeném. Arról írnék picit, hogy mire szolgál, miért jó ezzel foglalkozni, s hogy egyáltalán mi ennek a célja.
Röviden megfogalmazva az önismeret arra szolgál, hogy jobban megismerd belső működésedet, motivációidat, döntéseid működésmódját, s hogy ezáltal egy teljesebb, tudatosabb működést tudj kialakítani. Az Önismeret arról szól, hogy ismertté tegyük az ismeretlent. Ezt olvasva lehetséges, hogy valaki csodálkozik ezen s úgy gondolja, hogy ismeri önmagát. Freud volt az első aki felfigyelt a tudattalan működésére, s annak életünket formáló óriási erejére.
Ez azt jelenti, hogy pszichénk, elménk működésének csak bizonyos, általában kisebb részére vagyunk tudatosak, míg elmeműködésünk nagy része a tudatos és tudat alattit elválasztó vízfelszín alatt létezik. Pszichénk tudat alatti területének működése folyamatosan befolyással van mindennapi életünkre. Ez az oka annak, ha valaki úgy érzi nem ura saját életének. Ha csak azt érzékeled, hogy vannak bizonyos céljaid, melyeket nem tudsz elérni, bármennyire is küzdesz, teszel értük, nem jutsz közelebb, akkor ez szintén emiatt van. A tudatos és tudattalan ilyenkor ellentétes hatásokat fejt ki. Elképzelhetünk egy csónakot, melyben két ember ül, két evezővel, s különféle motivációkkal s elképzelésekkel arról, hogy merrefelé szeretnének haladni, s hol szeretnének kikötni. Egyikük a tudatos, másik a tudattalan részünk. Ez a két evezős irányítja életünket. Annak függvényében pedig, hogy milyen köztük az együttműködés, életünk hajója különféle mozgásokat írhat le. Lehetséges például, hogy körbe-körbe halad, vagy az is hogy egyhelyben áll. Az is lehet, hogy valóban nyílegyenesen halad egy cél felé – bár azt hiszem ez a legritkább eset. A legtöbb embernél kisebb nagyobb kanyarokkal halad a hajó valamerre. Amikor mindkét evezős ugyanott szeretne kikötni, simán, gyorsan siklik a hajó az élet taván, s előbb-utóbb elérik a kitűzött kikötőt. Amikor a kitűzött kikötők éppen ellentétes irányban vannak, a hajó haladása attól függ, melyik evezős az erősebb. Általában ez leginkább helybe evezést, s kifáradást eredményez. Ha a két kinézett kikötő hasonló irányban, de picit mégis eltérő szögben van, akkor valahol a két kinézett hely között fog a hajó partot érni. Bizonyára mindháromra tapasztaltál már példát életed során. Ez azért van így, mert általában amikor egy célt el szeretnénk érni, csak az egyik evezőshöz szólunk, mert általában csak őt látjuk. Önismeretünk mélyítésével azt a cél tűzzük ki, hogy a másik evezős is egyre inkább látható legyen, hogy tudjunk vele is kommunikálni, s talán az is lehetséges, hogy ez a két evezős végül egybeolvad. Ezt elérhetjük különböző technikákkal – egyéni terápiás, segítő beszélgetésekkel – ezekből leghatékonyabbak melyek valamilyen módosult tudatállapotos technikát is alkalmaznak, járhatunk önismereti csoportokba – pl pszichodráma, bibliodráma, body work, családállítás.
Mindegyik módszer fontos része, hogy legyen egy külső tükör, melyben megláthatjuk azon működéseinket melyeket eddig elrejtettünk magunk elől is. Amikor rálépünk az önismeret útjára, általában az egyik evezőssel azonosítjuk magunkat. El kell tehát kezdeni barátkozni, megismerkedni a másik evezőssel is. Mindezt úgy kell elkezdenünk, hogy ez a másik evezős láthatatlanná tevő ruhát visel. Valójában ezt a ruhát mi adtuk rá, s most el kell kezdeni lehámozni róla ezt a láthatatlansági védőmellényt. Ezen folyamat során fokozatosan elkezdjük meglátni, tudatosítani tudattalan működéseinket. A láthatatlansági ruha levétele nem is olyan egyértelmű és könnyű folyamat. Eleve, ha elképzeled, hogyan vennél le egy ilyen ruhát valakiről, hogyan kezdenél ehhez hozzá? Pláne ha az illető ráadásul állandóan el is akarna tűnni a szemed elől. Kell tehát egy 3. személy, aki valamilyen módon mindkettőtöket lát, és segít neked abban, hogy hol találod a másik evezőst. Általában egy külső személy számára sok tudattalan működésünk sokkal inkább látható mint saját magunk számára. Talán ezért is osztogatnak az emberek olyan előszeretettel tanácsokat egymásnak, mert azt gondolják, hogy ők jobban rálátnak a másik működésére. S ebben amúgy valóban van igazságtartalom is, de mégis a tanácsok ritkán segítenek. Megvan annak a módja, hogy hogyan lehet valakit hozzásegíteni a saját tudattalanjával való megbarátkozáshoz. Ennek a módját segítő szakembereknek tanítják, különféle iskolákban. Magam is sokat tanultam ebben, s most is, állandóan fejlődésben, s tanulásban vagyok ebben.
Azt sem szabad továbbá elfelejteni, hogy amit egy külső személy lát, az mindig átjön saját érzékelésének szűrőjén. Így egy önismereti segítőknek nem pusztán ezt a módszert kell ismerni, de abban is jártasnak kell lennie, hogyan kapcsolja ki, tegye átláthatóvá saját szűrőjét, s reflektáljon pusztán rád, téged segítve utadon tudattalanoddal való barátkozásodban. Ez talán még nehezebb is mint a segítés módszertanának megtanulása, s ráadásul állandó munkát igényel. Sosem lehet azt mondani, hogy valaki befejezte ezt a munkát.
De térjünk vissza az eredeti témához! Azt tehát megvizsgáltuk, hogy az önismeret egyik célja a tudattalannal való barátkozás. Ehhez még hozzá tenném azt, hogy alap fokon ez leginkább a személyes tudattalan felderítését jelenti. Freud tanítványa Jung volt aki először leírta a tudattalan mélyebb rétegeinek létezését is. Ezek már egy kollektív mezőhöz csatlakoznak, ahol archetipikus energiák működnek, s melyben akár az emberiség minden eddigi tapasztalása és tudása elérhető. A személyes tudattalan ebbe a még nagyobb térbe nyílik bele, amely azonban szépsége mellett veszélyeket is hordozhat az utazó számára. A Jógával való összekötésben itt most annyit szeretnék megemlíteni, hogy a jóga gyakorlása elősegítheti ezen tágasabb, kollektív tudattalan terek nyílását. Alap önismereti szinten tehát leginkább személyes tudattalanunk rétegeivel kezdünk kapcsolódni, melyben való utazások, jártasság megdolgozottság megszerzése után elindulhatunk a kollektív tudattalan, transzperszonális régiók irányába is. Az önismeret most kezdők számára mindenképp azt ajánlom, hogy fokozatosan haladjanak, először a saját, személyes rétegek átdolgozását célba véve.
Most áttérek a másik témára, a Jóga világába. A Jóga sokak számára csak egy mozgásforma. Ezt a nézetet mindenképp szeretném tágítani, mert a Jóga ennél sokkal több. A Jóga nem kizárólag ászanák végzéséről szól, sőt! Valójában a Jóga pici szelete csupán az ászanák végzése, amely a mai rohanó korban egy jó belépési pont ebbe a nagyon komplex rendszerbe. A jóga végső célja eljutni a Kaivalyá-ba, a teljese megszabadulásba, ahol minden kötelékünk, nehézségünk megszűnik. Ez mély tudattalan rétegeink, hajlandóságaink, késztetéseink felszámolásával, a téves beazonosulásokból való kioldódás által, a megvilágosodás segítségével elérhető minden érző lény számára. S valójában azt mondják, mindenki ebbe az irányba is halad, csak még teszünk néhány kitérő állomást mielőtt ide eljutnánk. Ezen az úton elindulva olyan létállapotokkal fogunk találkozni, amely már túl van a személyes élettörténetünkön. Ezen az úton is fontos a tudatosítás, a tudattalannal való barátkozás, itt azonban már gyakran a tudattalan mélyebb rétegeibe jutunk, szubtilisabb személyiségrétegekkel, energia rétegekkel dolgozunk. A jóga gyakorlásával igyekszünk meghaladni azokat a lehetőségeket, melyeket a jóga gyakorlása nélkül el tudnánk érni. Igaz ez a megvalósítás területére, az önismeretre is. A Jóga egy annyira komplex rendszer, sokféle lehetőséggel és ággal, melyeket lehetetlen pár mondatban összefoglalni. Ezért amiket itt leírok, vedd csak információmorzsáknak, egy olyan komplex, részletesen kidolgozott rendszerről, melyet gyakorolva eljuthatunk ebbe a megszabadult állapotba.
A Jóga gyakorlását ma leginkább az ászanák gyakorlásával szokták kezdeni. Mivel nagyon sokan egy túlpörgött életet élünk, s gondolatainkat nehezen tudjuk kordában tartani, figyelmünket irányítani nehézségekbe ütközik, így a testi gyakorlás e
gy jó belépő. A testen keresztül elindulva, oldva annak feszültségeit elkezdhetjük rendbe tenni életünket. A jóga gyakorlása során túlpörgött elménket csendesítjük, azáltal, hogy figyelmünket testünkre vezetjük. A testre figyeléssel egy pillanatra megszűnik a problémákon való rágódás, s testünk jelzései, érzetei általában elég egyértelműek ahhoz, hogy figyelmünket lekösse egy ideig. Ezzel már elkezdjük tanulni a figyelem irányítását, amely a pranajama gyakorlásnál, meditációnál már elengedhetetlen feltétel. A testünkre figyeléssel az oda lerakott tudati mérgek, kötöttségek elkezdhetnek felszabadulni, izmaink, izületeink oldódni kezdenek. Fontos tudni, hogy itt nem a test a cél. A test egy eszköz arra, hogy tudatunkkal dolgozzunk.
A relaxáció tanulásával öngyógyító mechanizmusaink javulnak, így több energiánk lesz a mindennapokhoz. A jógát gyakorolva egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb élet igénye is természetesen megjelenik. Összekapcsolódunk valódi természetünkkel, mely meghozza ezt az igényt. A mai világban ez nehézséget is szülhet, hiszen a világ jelenlegi rendje – amely remélhetően ebben a nehéz időszakban átalakulóban is van – nem éppen a harmónikus és kiegyensúlyozott működést támogatja. Node ez újabb nagyon nagy téma, így erről később fogok írni. Már alapszinten gyakorolva a jógát energiát nyerhetünk, mindennapi feszültségeink oldódhatnak, s így lehetőséget, teret kapunk ahhoz, hogy életünk összegubancolódott szálait elkezdjük rendezni.
Ezen a ponton érdemes már elkezdeni az önismerettel is foglalkozni. A Jóga intenzívebb gyakorlásával más lehetőségek is megnyílnak. Elakadásainkat transzformálhatjuk életerővé, megszabadulhatunk káros szokásainktól, s új minőségeket, erőt építhetünk be életünkbe. A jóga ilyen módon történő gyakorlása bizonyos mértékű fegyelmezettséget igényel, melyhez szükség van egy stabil személyiségre, mely ezt képes tartani. Az integrál pszichológia modelljében erre a 4. személyiségfejlődési lépcsőfok, a szabály-szerep elme kialakulása ad lehetőséget. Ezt tehát mindenképp érdemes stabilan kiépíteni magunkban.
Az intenzívebb gyakorlások során olyan minőségeket, létállapotokat is megtapasztalhatunk, melyek esetleg korábban teljesen el voltak zárva előttünk. Ez pedig már az ászanák gyakorlásával is megvalósulhat. Egyes ászanákat kitartva különböző energia minőségek jelennek meg bennünk. Például a hősi pózokat gyakorolva erő és kitartás, a vriksászanával a stabilitás. De például a pascsimottan ászana kitartása állítólag 3,5 óra után eljuttat a megvilágosodott létállapotba. Ezen minőségek megtartásához, életünkbe való becsatornázásához szintén szükség van a személyiségünkre. A változásokat létre kell hozni személyiségünk rétegeiben is, döntési-reagálási mintáinkat fogjuk elkezdeni általa átalakítani. A személyiségünk az, amely vezényli mindennapi életünket, még akkor is, ha spirituális életet élünk. Ez adja a földeltséget, a konténert lényünk számára. Ezért nagyon fontos ezzel is foglalkozni! Példának képzeljünk el egy edényt, mely személyiségünket jelképezni. Ahány ember annyiféle edény létezik. Egy törött edényből kifolyik a víz, így hiába töltjük újra meg újra tele, ászana, vagy pranajama gyakorlásokkal, ha van egy kis repedés a feltöltött energia előbb-utóbb kicsorog a réseken. Vannak akiknek a stabil személyiségstruktúra kialakult fejlődésük során, nekik repedéseik nincsenek, vagy csak kevés, s vannak akiknek nagyobb repedések, akár lukak is tátonganak személyiségük edényén. Ilyenkor mindenképpen szükséges ezeket a repedéseket, lukakat megragasztani, ha valaki a komolyabb gyakorlást szeretne megvalósítani.
Ahhoz, hogy a személyiségfejlődés lépéseinek és a jóga gyakorlásának stádiumainak kapcsolatát megértessük, szükséges egy térképet rajzolnunk. Az emberi tudat térképét! Amennyiben írásomat eddig elolvasva, csak még több kérdésed lett, az nem véletlen. Azért van ez, mert ez a térkép szükséges ahhoz, hogy a kérdéseket megválaszolhassuk, ahhoz, hogy összeköthessük a jóga és az önismereti útjait. Ezt a térképet szerencsére már nem kell megalkotunk. Megalkották már, s az Integrál Szemlélet, vagy Integrál Pszichológia nevet kapta. A megalkotója Ken Wilber, zseniális elme, könyveit olvasgatva az embernek az az élménye, hogy lámpák gyúlnak az agyban. Erről a térképről fogok mesélni a következő cikkemben, az összekötést a két út közt ennek segítségével fogom megtenni cikkem harmadik részében.
Összefoglalás:
- Az Önismeret és a Jóga is egy teljesebb emberi létezést céloz
- Mindkettő a tudattalan világába kalauzol minket, míg az Önismeret inkább a személyes tudattalnunk-al foglalkozik, a Jóga meghaladja a személyes rétegeinket, s a tudattalanunk mélyebb rétegeit hívja meg, lehetőséget adva a transzformációra.
- Az önismeret a személyiségünkkel foglalkozik
- A Jóga a személyiségünkön túli világokba kalauzol minket, személyiségünk meghaladására buzdít
A következő részben szó lesz tehát az Integrál Szemlélet-ről, melyben elkezdem elhelyezni a Jóga és az Önismeret útjait. Néhány fontos ponton ki fogom emelni, miért fontos, hogy mindkettővel foglalkozzunk. Ken Wilber ezt a két utat a következő két névvel illeti: „Felnövés” és „Felébredés”
Erről lesz szó legközelebb!
