Freud óta tudjuk, hogy van tudatalatti, ami ráadásul mint egy jéghegy víz alatti része, jóval nagyobb is mint a tudatos részünk. S így az életben való evezés olyan, mintha ezt a giga nagy jéghegyet próbálnánk haladásra bírni, miközben azt gondoltuk, hogy csak annyi van, mint amit látunk a víz felszínén, a kis tutajunk amivel igyekszünk valamerre, néha nagyon is belehúzuk az evezésbe, miközben azt tapasztaljuk, hogy nemigen haladunk. A kérdés tehát az, hogyan kezeljük azt az óriási tömeget, ami tudattalanul a tutajunk alatt helyezkedik el, s sokszor visszahúzó erőként, hátráltató erőként jelenik meg.
Így van ez a fájdalommal, szenvedéssel is. Amikor szenvedés teli élményt élünk át, tudatosan, vagy tudattalanul elménk igyekszik megszabadulni a szenvedéstől. Normális emberi reakció ez, hiszen tényleg mindenki boldogságra törekszik! Ami történik, azonban sokszor éppen ennek az ellenkezője lesz. A szenvedételi események lekerülnek a tudattalanba, növelve visszahúzó jéghegy méretét, s így a szenvedést aktuális érzésként nem, de az életben való előrehaladásban, az evezés nehézségében tapasztaljuk. Nincsen más út, ha boldogulni szeretnénk, minthogy felhozni mindazt ami a tutaj alatti jéghegyben horgonyként működik életünkben, beölelni a szenvedéseket, barátként tekinteni rájuk, mert amíg ellenségek, addíg a küzdelemben elfáradunk.
A tudattalannal való munkát végezhetjük ugyan egyedül is, bár ez olyan mintha egy ős dzsungelbe tévednénk be, mocsarakkal, vadállatokkal teli helyre, ahol könnyen elveszíthetjük mind biztonság érzetünket, mind tájékozódó képességünket. Mindkettő megteremtésére való a segítőnk, teljesen mindegy, hogy mi a tituéusa, végzettsége. Lehet buddhista tanító, jógi, pszicihiáter, coach, mentálhigiénés segítő, bármi. A lényeg az, hogy ő kis privát dzsungelünkön kívül van, s így képes minket segíteni. Biztonságot nyújtani, és mutatni az utat.
S itt erről a két fontos minőségről – a biztonságról és az útmutatásról – is oldalakat lehetne, és egyébként kellene is írnom, de most csak néhány gondolat: A biztonság anyai minőség – melyet egy férfi ugyanúgy tud nyújtani, és meg kell legyen a megfelelő arány a biztonság és a konfrontáció közt. S ez a megfelelő arány változik, ahogyan haladunk előre a személyiségfejlődésünkben, s más-más szakaszokat dolgozunk át.
A másik az ót mutatása. Ez nagyon fontos, sok szempontból is. Egyrészt azért mert egy ember a másikat csakis olyan ösvényen vezetheti amit már önmaga bejárt, de legalábbis egy lépéssel előrébb tart az uton. Ezt nem lehet könyvből megtanulni. Ha valakinek nincsen elegendő önismereti tapasztalata, s nem dolgozta át magában azokat a témákat, amikkel nekünk épp dolgunk van, nem fog tudni érdemben segíteni. Lehet erről vitázni, meg mást gondolni, de sajnos látható hogy ezek miatt is, mennyire érdekes dolgok vannak az önismereti piacon. S gyakran lehet azt is tapasztalni, hogy évek terápiája után ugyanott van az ember mint előtte, ha nem még esetleg rosszabb állapotban is. S ez szerintem gond, s elgondolkodni való dolog! Az egyik ok az amit fent említettem.
A másik ok szerintem a nem megfelelő pszichológiai és szellemi alap. A terápiához kell érteni ismerni az emberi psziché működését. Mondjuk azt, hogy kell hozzá végzettség. Én nem azt mondom, hogy pszichoterapeuta végzettség kell hozzá mindenképp, mert én inkább az értést, s a tudást nézném inkább, mint a papírt. Azonban, tény hogy a tudás megszerzése ezen a területen, szintén nem 1-2 év. Mint ahogyan az emberi psziché működésének is megvannak a maga szabályszerűségei – s többek közt emiatt a gyors megvilágosodást, vagy éppen gyors ilyen-olyan jólétet igérő workshoppok és módszerek nem működnek – így az emberi psziché működésének megtanulásához is idő kell. S van ennek a tanulásnak egy külső, könyvekből megtanulható része, s van egy olyan, amit nem lehet könyvekből. Azt, hogy például a szimbolumterápia hogyan is hat, s hogyan dolgozza át a személyiséget, nem lehet csak könyvből megtanulni. Sok óra tapsztalat is kell hozzá. S szerintem sokan nagyon bátrak ebben, hogy ilyen tapasztalatok nélkül vágnak bele sokmindenbe. Ez a másik oldalon karma is, de a kliensek oldaláról nézve pedig sajnos kidobott éveket, és sok elvesztegetett pénzügyi forrást is jelenthet. Én például biztosan tudom, hogy a lassan 20 év önismeretemet az ilyen kitérők nélkül kb fele időből és pénzből meg lehetett volna járni. Saját bőrőmön tapasztaltam, hogy bizony azok a terapok, akik nem tartják be valamiért a terápiás kereteket, kárt okoznak.
Nem mindegy tehát, hogy kihez, hová mész terápiába, segítő beszélgetésre, coachingra, mindegy mindek hívjuk, mert a lényeg ugyanaz: Megtaláld az utadat, természetes módon fejlődni tudj és kitaljesedni, bölcsességre, boldogságra szert tenni! Kívánom, hogy találd meg azt, aki téged most a legjobban tud kísérni utadon!
Saját segítői oladala
