Egy ideje érzem, hogy mennyire fontos a fókusz beállítása az életemben. Pontosabban azt érzem, arra kezdtem rálátni, hogy a fókusz hiánya milyen következményekkel járt az eddigi életemben. Apróbb dolgokban tapasztalom mostanában azt, hogy képes vagyok egy célt kitűzni, és az oda vezető úton tartani a fókuszt a cél eléréséig.
A fókusz megtartása egy rövid távú cél elérésekor viszonylag könnyű feladat. Például amikor az a célom, hogy elmenjek ebédelni, akkor ez egészen könnyű dolog, hiszen van a közelben sok lehetőség, a motiváció is kielégítő, és bőven kitart addig amíg elérek az utca végén levő menzára. A napi rutintevékenységekkel általában ez a helyzet.
De mi a helyzet a hosszabb távú célokkal?
Ma reggel olvastam egy idevágó okos képet a fb-on posztolva. Ez állt rajta: – Ha a terved 1 évre szól, ültess rizst; ha 10 évre, ültess fát; ha egy életre akkor pedig nevelj gyermeket.
Megfordítva egy picit a fenti sort: Olyan tervet hozz létre, amilyen hosszú távon meg tudod tartani a fókuszodat.
A mai világban naponta sok ezer, vagy még inkább sok százezer impulzus ér minket. Amikor a fókusz tartása nehézkes, a sok százezer információból jó eséllyel lesz olyan amely eltérít az előző este megfogalmazott célomtól. Hosszabb távon ez többszörösen igaz. 1 hét alatt már sok millió, 1 hónap alatt sok százmillió, 1 év alatt sok százbillió információ téríthet el a megfogalmazott célomtól.
Többek között ez az amit mostanában tapasztalok, és ennek a számlájára írom azt is, hogy az utóbbi 1 évben a tevékenységeim, érdeklődési köröm olyan mértékben kiszélesedett, ami mostanra kellemetlen méreteket kezdett ölteni. 1 évvel ezelőtt a fókuszom mindössze az volt, hogy jöjjek ki a válságos időszakomból, találjak értelmes tevékenységeket amelyek feltöltenek, amelyeket élvezek és amelyek célt és struktúrát adhatnak mindennapjaimnak. Ahogyan fokozatosan egyre jobban lettem, szélesedett az érdeklődésem is, a céljaim is. A kezdeti nem érdekel semmi-ből mára eljutottam oda, hogy 6-7 olyan dolog van az életemben, amelyet komolyan gondolok, érdekelnek, értelmesnek találom, és hosszú távon szeretnék velük foglalkozni. A 6-7 dolgot egyszerre azonban már nem lehet vinni, nagyon szét tördeli a napokat, az energiámat. Belátom, priorizálni kell, bármennyire is ellenszenves ez a szó! Ha felállítom a fontossági sorrendet, akkor akár mindegyiket is megvalósíthatom majd idővel 🙂
