Fiatal koromban jártam Hawaii-n. S itt azért is voltam, hogy ismerkedjek a helyi gyökerekkel, a helyi sámánizmussal, aminek fontos eleme a Ho’oponopono. Most erről és világunkban ma zajló tendenciák, emberi kapcsolatokról fogok irni, ahogyan én látom, ahogyan emlékszem az akkori tanításokra.
A PONO a Hawaii sámánok nyelvén az áramlást jelenti, az Élet természetes és Szent áramlását. Amikor minden megy a maga medrében, úgy ahogyan annak mennie kell. Ahogyan az jó! Amikor ebben a Pono-ban valamilyen törés kerül, akkor jön a Ho’oponopono, melynek lényege a PONO visszaállítása. Amennyiben két ember konfliktusa miatt alakult ki a PONO eltérülése, akkor ennek a két embernek a sámán vezetésével részt kellett venniük egy Hooponopono ceremónián, s annak sikeresnek is kellett lennie. Ez a kötelességük volt, s nem lehetett megúszni. Aki meg akarta úszni, azt kizárták a törzsből! Hogy miért? Valószinűleg azért, mert tudták, hogy a PONO fennmaradása az egész törzs életében nagyon fontos, a ha bekerül egy seb ebbe, akkor az akár az egész törzset felboríthatja, viszályokat, rossz történéseket indíthat el. Ezért aki többedik felszólításra sem volt hajlandó részt venni a Hooponopono-n azt kizárták a törzsből, ami egyébként akkor majdnem hogy a halállal volt egyenlő, mert igen nehéz volt megélni egyedül a dzsungelben.
Egy másik példára is emlékszem ami a balesetekről szól. Balesetek léteznek, véletlenül, nem szándékosan, minden rossz akarat nélkül is okozhatok kárt valakinek. Például biciklimmel haladva hirtelen kilép valaki a sarok mögül, s elütöm, eltöri a kezét, lábát. A nyugati gondolkodás akkor valahogy úgy indul el, hogy mindkét él próbálja bizonyítani hogy melyikük is volt a védtelen, s melyikük a hibás. – Nem kellett volna kilépned figyelmetlenül; – Biciklivel mindig meg kell állni ilyen helyeken; stb stb… De ettől a Pono nem áll vissza. Annak az embernek eltörve marad a lába, nehezebb lesz az élete legalább a következő pár hétben, s a gázoló is lehet, hogy bűntudattól fog szenvedni. A Hawaaii-ak ezt is tudták, s tudták hogy ez sem jó, s nem csak annak a két embernek nem jó, hanem az egész törzsnek. Ezért itt is a Hooponopono következett, s itt tettekkel is. Az energia helyre állítását például úgy is elvégezték, hogy a gázoló segített bevásárolni a törött lábú embernek amíg felgyógyult.
Manapság számomra nagyon elgondolkoztató az ahogyan bánunk egymással. Én azt látom, hogy akár spirituális és önismereti körökben is, olyan durva bántások – PONO törések – alakulnak ki, amiket ebben az ősi Hawaii kultúrában kizárással díjaztak volna. S meg sem próbáljuk rendezni a rendezendő dolgokat. Gyakran még a bocsánatkérés is hiányzik, nemhogy a dolgok mélyebb rendezése. A trauma hatásait aztán mindkét fél – ki-ki amit – viszi tovább, alakítja vele személyiségét, a körülötte levő világot stb… S így gyűrűzik be a Trauma az egész világunkba! Ugyan erről szól Máté Gábor Trauma c filmje. Ez a folyamat nagyon káros az egész világra nézve! S amikor egy egy ilyen esettől csak úgy elsétálunk, ezt fel sem fogjuk! Azt ugyanis, hogy a világba tettük bele a Traumát, s ez nem csak arról a két emberről szól. Mert ők egészen addig fogják tovább adni, amíg ki em gyógyulnak belőle. S ha szerencséjük van, akkor ez hamar megtörténik, ha nem akkor terjesztik mint a kórt. S ez szerintem sokkal nagyobb veszély, és sokkal ragályosabb kór, mint a mai vírusok által okozott pandémiák… S még az is lehet, hogy van összefüggés a kettő közt…
Ezek miatt a dolgok miatt hiszek én a tradíciókban, az olyan ősi rendszerekben, ahol kipróbált dolgok vannak, amik valahogy működtek évszázadokon át, amikkel el lehetett jutni az élet élésének egy olyan módjára, ami nem árt másoknak, ami lehetővé teszi a fejlődést. A mai újkori mindenféle spiri rendszerekből ugy érzem, sokszor hiányzik az a fajta bölcsesség, amivel ezek az ősi rendszerek mint pl. az ősi Hawaii sámánizmus is rendelkeztek. Jó volna visszatalálni lényünk, s az emberiség igazi bölcsességéhez, amiből emelkedés, egymás segítése – de legalább nem bántása – tudna megszületni. Egy tisztelt Jóga tanárom Zoltai Miklós azt mondja, a Karmikus evolúció útja, a Hawaii-ak úgy hogy Hoopponoppono. Mindegy mi a neve, a lényege ugyanaz!
